Közeledik az év vége, véget ér 2012-13-as tanév, búcsúznak, elballagnak iskolánk 9.osztályos tanulói. Ebben a tanévben 19 diákunk indul el a szélrózsa minden irányába ,mint a mesében, szerencsét próbálni. Továbblépnek, számukra lezárul egy életszakasz, befejezik alapiskolai tanulmányaikat. Komoly terveik, céljaik vannak, egyedül csak rajtuk múlik, hogy ezeket el is érjék. Új környezet, új iskola, más tanátok, nehezebb követelmények várnak rájuk. Remélem, becsülettel megállják a helyüket, és sikeresen megbirkóznak az új akadályokkal, követelményekkel.
Iskolánk pedagógusai igyekeztek velük elsajátíttatni a továbbtanuláshoz szükséges alapokat. Természetesen nem csak tanítottuk, hanem neveltük is őket, ami minden pedagógus mindenkori kötelessége- emberségre, becsületességre, kötelességtudatra és természetesen, magyarságra. Fontos, hogy tudják, ismerjék belső értékeiket, mert mindegyikük tehetséges valamiben, csak erős akarat, kitartás kell hozzá, hogy az általuk választott utat becsülettel végigjárják, és végül célba érjenek. Ingyen nem adnak semmit, minden eredményért erősen meg kell dolgozni. Az útravalót megkapták, s csak rajtuk múlik, vajon élnek-e vele, vagy elsáfárkodják.
Végzős diákjaink a tanulás mellett aktívan bekapcsolódtak a diákparlament munkájába, a faluközösség életébe, továbbá a tanulmányi versenyekbe, ahol derekasan helytálltak, és eljutottak az országos döntőig magyar irodalomból és történelemből, és ott is bizonyítottak s rájöttek, ingyen nem adnak semmit, minden eredményért keményen meg kell küzdeni, tanulni kell. Amíg világ a világ, a tudásnak mindig fontos szerepe lesz, azt nem veheti el tőlük senki.
A búcsúzás mindig fáj, de az ő idejük itt, a Tallósi Alapiskolában lejárt. Indulni kell, menni kell, új utakon, új célok felé.Bízom benne, hogy minden végzős diákunk megállja a helyét az általa választott középiskolában, és kamatoztatja azt a tudást, amelyet az ,,alma mater,, adott. Kívánok nekik jó szerencsét, kitartást és erős hitet. Továbbá azt, hogy soha ne felejtsék, honnan indultak, s ragaszkodjanak a gyökereikhez, szülőfalujukhoz, Tallóshoz és Vezekényhez, mert itt születtek, ez az otthonuk. Bárhová sodorja is őket az élet, ide mindig hazatérhetnek, hazavárjuk őket, s remélem hazatalálnak... (Pék Éva)